Zsigai Klára írása : Kegyetlen visszaszámlálás

Kegyetlen visszaszámlálás!


Szomorúan, mégis bízva magamban, az igazság erejében, osztom meg Veletek tanulságos történetemet, melyből megtudhatjátok, mit takar jelent írásom címe.

Nehéz választ adni erre a történetre, nem is várom, csak mondjatok imát ügyem emberséges rendezéséért, melyet nagyon köszönök.

Magatehetetlen béna szüleim voltak, akiket gyermeki kötelességgel ápoltam 11 éven keresztül, velük éltem, napi gondjukat viseltem. Szüleim, testvérem meghaltak. Szüleim halála után Győr város vezetősége kisütötte, hogy évtizedeken keresztül szüleim „megtűrt személyek voltak a lakásban „ bérlői jogukat nem ismerik el, így az enyémet sem, és új bérlőt akarnak kijelölni, annak ellenére, hogy mi kezdettől határozatlan idejű lakásbérleti szerződéssel lakbért fizettünk!

Már több mint 10 éve folyik a per, Győr Megyei Jogú Város Önkormányzatával és az INSZOL Zrt-vel , amikor előkerültek az eredeti, nem manipulált iratok szüleim hagyatékából, mint azok, amit fénymásolatban benyújtottak ellenem a bíróságokra.

A peres eljárások sorozata a korabeli lakásigazgatási szervek téves, hanyag ügyintézésből ered, mely hiba miatt most akarnak büntetni! A határozatot főbérleti határozatlan idejű 2 szobás 52 négyzetméteres lakásunkra édesapám nevére, és öttagú családja részére lakásigényének kielégítése céljából hozta meg a hatóság 1962.-ben.

Ennek a határozatnak az indoklásában egy további rendelkező megfogalmazás van, sőt ez a „rendelkező megfogalmazás” ellentétes a határozat eredeti rendelkező részével, hisz egy határozat indoklása nem tartalmazhat rendelkező részt, sem a rendelkező részt megerősítőt, sem azzal ellentéteset.

Ha az akkori hatóságnak az volt a szándéka, akkor az eredeti rendelkezést, tartalmazó határozatot hatályon kívül kellett volna helyezni és egy új, a megváltozott szándéknak megfelelő határozatot hozni. Ez nem történt meg! Tehát bérlőként laktunk a lakásban, és ez a lakás jelenleg is bérlakás.

Hibát hibára halmoztak, mert édesapám helyett tévesen édesanyám nevére kötöttek lakásbérleti szerződést. Mivel édesanyám átmenetileg elvállata a házfelügyelői teendőket, ezért megmanipulált iratokkal, szolgálati lakás látszatát keltve fénymásolatban jutott el a legfelsőbb fokig ez az ügy távvágányon a bíróságokra. Megjegyzem, hogy kezdettől lakbért fizettünk, amit soha vissza nem utaltak, hogy jogtalan bevételük lenne!

E téves, hanyag ügyintézés folytán kerültem abba a helyzetbe, hogy – noha a fentieket a birtokomban levő eredeti dokumentumokkal alátámasztottam – a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság jogerős ítélete alapján, amely a lakásbérleti jogviszony folytatására való jogosultságát nem ismerte el, és az INSZOL Zrt. végrehajtást kezdeményezett, amelynek során a végrehajtó a kilakoltatás idejét 2008. május 20-ra tűzte ki kényszererőkkel, karhatalommal. Személyem, és személyes dolgaim elhelyezése nélkül!

A jogerős határozat ellen a Legfelsőbb Bírósághoz felülvizsgálati kérelmet nyújtottam be, amelynek elbírálása jelenleg folyamatban van. Folyamatban van a vizsgálat a Lakásmaffia-pertársaság részéről is, melynek segítségével az ügyeket egyenként újra tárgyalják.

Hangsúlyozni kívánom, hogy a mai napig a részemre kiszámlázott lakbért folyamatosan fizetem, teszem ezt a nevemre szóló 2002. április 30.-án INSZOL által megkötött határozatlan idejű lakásbérleti szerződés birtokában. Ugyanígy a közüzemi díjak, sincsenek hátralékban.

Jogosan lakok a lakásban, és pontosan az INSZOL által kötött lakásbérleti szerződés alapján fizetek lakbért, és a kilakoltatást is ugyan ez az INSZOL indította el ellenem!

Több ízben fordultam már – eddig eredmény nélkül – az Önkormányzathoz és ügyemmel a média is foglalkozott (HIR TV – KERESZTMETSZET 153. ADÁSA. 2006. FEBRUÁR 22., DUNA TV 2006. 03. 03. kiemelt hírekben).

A műsorokban a Lakásiroda vezetője Wajzer Gábor Úr kérdésre elmondta, hogy „Igen, találkozunk olyan ügyekkel, ahol, felvetődik a hanyagság, ez vitathatatlan, ahol lehet meg is, próbáljuk ezeket így utólag rendbe tenni, és orvosolni. Van, amit nem lehet, tehát nyilván évtizedes sérelmeket nem fogunk tudni kijavítani. Lehetőséget mindenkinek megpróbáljuk megadni, de hát helyretenni az akkori időszaknak a hibáit, azt hiszem, hogy nem a mi dolgunk és nem is fogjuk tudni soha megoldani.”
Kijelentette azt is, hogy „Nyilván valaki tévedett. Azt, hogy a bérlő volt, vagy az akkor őt kijelölő szerv volt, azt hiszem ez nem az én dolgom eldönteni.” A fenti kijelentések ellenére folyik tehát a végrehajtási eljárás, melynek vétlen áldozata vagyok, és ezen túlmenően az alapvető erkölcsi normákkal is ellentétes.

A peres eljárások során, és miatt elvesztettem az állásomat. Jelenleg diplomás regisztrált munkanélküli lettem, hiába végeztem mindezen gondjaim mellett szüleim halála után felsőfokú tanulmányokat, és 51 évesen közgazdász- logisztikus diplomát szereztem, hogy sorsomon önerőből megváltoztathassak.

Távol áll tőlem, hogy sajnáltassam magamat, nem azért írtam le történetemet. Tanulságként szolgáljon mindenkinek, hogy ilyen soha többé senkivel ne történhessen meg. Közös erővel kell tennünk ellene!

Ha kilakoltatnak a lakásból nincs hová költöznöm, mindenemet elveszítek, kényszer hajléktalanságot erőltetik rám vétlen áldozatként, nincs elég hajléktalan ebben az országban?

Ha hiányzom, tudjátok miért…nagyon szeretek köztetek, Veletek lenni!

Az idő rohamosan telik, de azt tudom, hogy már semmitől nem félek, mert évtizedek alatt napi életem részévé vált.

Bízok magamban, az igazság erejében, és utolsó csepp erőmig harcolok, ha ezt erőltetik rám!

Köszönöm, hogy meghallgattatok!

Szeretettel

Klára