Édesanyámhoz keserű panaszom.
Zsigai Klára
Mondd, milyen az élet ott fenn?
Mondd, milyen az élet ott fenn?
Vannak ott érző szívű emberek?
Földön önzés,
eltaposás, lelkek kínzása,
megalázás, anyagias gondolkodás,
mely életeket tönkretesz!
Az élet tudjuk rövid,
sírba senki semmit nem vihet,
csak azt, amit kaptunk egyöntetűen,
meg sem értem miért kell,
egymás életét sárba taposva,
rendeletbe foglalva,
tettekkel megerősíteni,
NEM ÉRTÉK AZ EMBER!
Hiányzol, könnyem hull,
szemem dagadt senki nem látja,
imát mondok most,
szeretném ha tudnád,
jó anya voltál!
Fognám kezed láthatnálak,
bárcsak hallhatnálak.
Most, hogy itt vagy velem,érzem,
kezed gondolatban kezembe foghatom,
egy kis nyugalmat lopok saját szívemben,
így jó nekem és lelkemnek,
visszapergetni a lehetetlent.
Győr, 2008.március.29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése