A Párttal, a néppel, a fröcskölő Veérrel - ahogy a Jobbik is "megcsinálta" (REKORDFILMMEL!)

Molnár F. Árpád tényfeltárása

Molnár F. Árpád betiltott történelmi válasza, melyről már megjelenése pillanatában azonnal kimondtuk, hogy ELHALLGATOTT TÖRTÉNELEM. Én sem a vérgőzös, minden igazságot üldöző és betiltó bal- és jobboldalnak köszönhetem, hogy életben maradtam, és úgy hirdethetem a magyarság és a világ felemelkedésére mindazon örök igazságokat, amiket a 15 millió magyarból mindeddig soha, senki nem mert megtenni. (A film innen letölthető!) (Molnár, F. Árpád, Hírháttér)

Az MSZP-SZDSZ-Moszad-kormányzat 2006 őszi sortüzei óta meredek ütemben zuhant le a jobboldali sajtó erkölcsi és kulturális színvonala is. Ebben húzóerők a titkosszolgálatok által mesterségesen létrehozott nacionalista és brutalitáspárti, a gyűlöletet és a rosszindulatot a lakosságban tudatosan elplántáló, államfasiszta háttérből termesztett és azáltal fenntartott kurucinfó és más hasonló pártorgánumok lettek. Ezek - miközben látszólag valami újat kínáltak - mindent megtettek, hogy a valódi rendszerreformot megtorpedózzák, és a lakosság figyelmét és felfogóképességét az állatok színvonalára degradálják. A hivatalos állami cionista médiával egységesen léptek fel az addig titkolt rendőrségi és titkosszolgálati módszerek leleplezésével és az összesen is egy-két leleplezővel szemben, hogy a lakosság elleni szolgálati és államtitkok, valamint minden az Emberiség puszta túlélését szolgáló titkok megőriztessenek, elfedessenek, másrészt mindazokat össztűz alá vették, akik ezekből a közösen őrzött titkokból, módszerekből és államtitkokból bármit nyilvánosságra kívántak hozni. Eme abnormális cselekedetek hátterében mind a hivatalosan is cionista, mind az országgyűlésen kívüli, ugyancsak brutalitáspárti és rosszindulatú médiumok pillanatnyi vélt érdekei és vélt pártérdekei játszották a vezető szerepet. A bal- és a jobboldal részéről tartósan igényelt, épített és egységesen növesztett pártszolgálatos igénytelenség történelmi destruktív szellemi, erkölcsi és stratégiai csapást mért a teljes magyarságra.

Kozenkay Jenő III/II-es kémelhárító a maga kategóriájában a legbővebb beszédű és belső információkat nyilvánosan terítő tényfeltárónak bizonyult az eltelt több, mint fél évszázadban. Minthogy minden társánál többet mondott el az addig valamennyi lakos elől elrejtett módszerekből, titkokból és gaztettekből, így természetes volt, hogy legfőbb célpontjává vált a nemzetinek hazudott fasiszta gyűlöletsajtó és annak szellemileg és morálisan egyaránt lerobbantott pártszolgálatos követő szerencsétlenjei számára. Amennyiben Für Lajoshoz hasonlóan - aki honvédelmi miniszterként lett a titkosszolgálatoknak kvázi legfelsőbb vezetője - a világon mindent elrejtett volna a nép elől, akkor nem vált volna elsőrendű célponttá az államvédelmi módszerek rejtegetését halmozó, a tényfeltárókat üldöző és hamisan rágalmazó Jobbikos pártszolgálatos sajtó erőszakos bűntettekre és koncepciós perekre buzdító morális analfabétái számára. A magyarok hallatlan erkölcsi idiotizmusának örök csúf bizonysága lett és marad, eltörölhetetlenül, hogy úgy viselkedve, mint az állatok, amint azzal szembesültek, hogy valaki a sok-sok ezres beavatottak tengeréből elkezdett beszélni, és az nem a félistenné avatott hazug rendszerváltó, a piszkos lakitelki honvédelmi miniszter, Für Lajos volt, mert Für soha, egyetlen államformában sem terített semmit, azonnal - mint állat a mozgásra reagálva - Kozenkayra vetették magukat.

A magyarok megtanulták állati létükből fakadóan az aljanép leckéjét: ha az olajszőkítő, elektrosokkos, OPNI-s és IMEI-s disznót, az ártatlanok miniszteri-hadászati hóhérát - így Für Lajost - pártod vezetője nevezi csodálatosnak, nevezd te is annak, ha viszont tényfeltáróval találkozol, aki korrupt, olajszőkítő és gyilkos párteminensed helyett kezd el beszélni arról, amiről pártod bálványa nyikkanni sem volt hajlandó soha, azt gyűlöld, de tiszta szívedből, ütődött, teljes lelkedből, te állat, és minden erődből, hibbant, a Veérrel bemázolt disznószörny, mint egy torzan hibridált, Jobbikos szovjet emlékműroncs, amely a gyalázatban kereste és lelte meg vágyva vágyott dicsőségét, s most ott virít a szovjet emlékmű dicsőségeként, mint minden régi és mai hős magyar hóhérainak állított államgörény, fehérre meszelt és a Veérrel kolorizált családi ördögkripta.

Természetesen nem a megkívánt színvonalhoz képest messze-messze alulteljesített, a Hírháttér által világtörténelmi szinten teregetett Echelon-titkok nyilvánosságra hozatala elől később titkosszolgálati pártfegyelemből, utasításra visszahúzódó Kozenkay Jenő védelmében vagy a tényfeltárásban szintén az egész teljes Jobbikot és söpredék pártszolgálatos, nyilas stílusú és hitelességi igényű pártsajtóját messze elmosó, az Echelon-, azaz Babilon-titkok feltárásának előkészületeiben szintén részt vett Kőrösi Imre védelmében írom e szavakat, hiszen ők is megvehetők és meg is vették őket. Hanem arról szólok, hogy ellenben ezzel a gyűlölködő, ostoba és undorító pártszolgálatos sajtófalkával, amely szó szerint és leplezhetetlenül lelökte a teljes magyarságot az igazság és a felemelkedés útjáról, amelyet kizárólag az általuk és mocskos, Veéreskezű, gyűlölködő pártférgeik által üldözött és hamisan vádolt Hírháttér képviselt, a mai napig mindent, amit a zsidó média eltitkol, mindazt a zsidó médiával közösen hallgatják el, az USÁ-ban teregetett és e régióban elkövetett állami, az OPNI-ban, az IMEI-ben és másutt végrehajtott politikai elektrosokk terápiákat, kényszerbezárásokat és gyilkosságokat az MSZP-vel és az SZDSZ-szel együtt közösen fedezik, ahogyan hallatlan igénytelenségükben

1. Draskovics Tiborhoz és Szilvásy Györgyhöz fordultak a totális betiltásunkért és

2. nyíltan, kérkedő módon hamis vádakkal történő bebörtönzésünkért, miközben

3. az általuk hazafiaknak nevezett utcai, randalírozó náciktól kértek nyilvános segítséget a megtámadásunkra és az összeverésünkre. Ezeket a Jobbik házi kutyaként tartott kurucinfó nevű hitlerista sajtója a mai napig nyíltan hirdeti és visszatérően, hol itt, hol ott mit sem leplezve képviseli.

Amit a Jobbik és pártgörénylétű, pártszolgálatos disznósajtója megvetett, az nem kevesebb, mint az Emberiség jövője és annak a Bibliában megjövendölten üldözött szigetei.

A nyílt üldözés első lépésekben kiváltó oka az volt, hogy a Hírháttér pártok nélkül, belsősként és szakértő módon folytatta az általuk egyáltalán nem vitt és át nem vett tényfeltárásokat, melyekkel a titkosszolgálatok által és az állami, pszichiátriai körülmények között, politikai szervezésre ártatlanul megnyomorított és halomra mészárolt magyar hősöket képviseltük és képviseljük, és amely politikai gyilkossági módszereket és ezek puszta tényét is abszolút, de hiánytalan teljességgel titkolják, másrészt visszatérő, általuk pártfogolt motívum volt, hogy megtévesztett vagy erkölcsileg szétbomlasztott idiótáik által, az általuk védett politikai gyilkosságok áldozatain, hős magyar halottainkon, vélt napi pártérdekeket minden élő és halott ember elé helyezve tapostak. A feltárt, a lakosság és minden szabadságértékkel szembeni, állambűnszervezeti, rendőrségi módszereket elleplezték, a titkosszolgálatok működését, módszereit és eszközrendszerét a hivatalos állami médiával, a Friderikuszokhoz és más baloldalinak nevezett pártszolgálatos, agresszív vadállatokhoz lecsúszott színvonalon mindvégig titkolták, másrészt minket átkoztak és gyaláztak, vádként és bűneinkként nem szégyellve ismereteinket megnevezni, továbbá ellenünk szervezkedtek azért, mert mi e söpredék, minden magyarok szégyenével és mocskos, alávaló, hazaáruló, brutális és tömeggyilkos szemetével szemben teregettük és teregetjük az általuk és pártjuk által a mai napig rejtegetett titkokat és államtitkokat, és nem átallanak a Magyar Gárdából és lezüllesztett pártszimpatizánsaik részéről olyan fasiszta moslékokat felhörögni, amikor nyíltan képviselik a Für Lajos és társai által elkövetett, és/vagy a Jobbik által védett állami koncepciós, továbbá kínzási és gyilkossági módszereik teljes körű védelmét, nem szégyellve, mocskos hazaárulókként és az Emberiség ellenségeiként nyíltan kimondani olyan dolgokat, hogy a Für Lajos minisztersége alatt elkövetett politikai gyilkosságokat meg kell védeni, a holtak túlélő hozzátartozóit nem rehabilitálni, hanem igenis, taposni kell, mert a párt gyilkosságai és kegyetlen bűntettei és mészárlásai attól védeni valók, hogy azokhoz a párt embere, Für Lajos keze tapad. Ezért nem magyar, hanem a magyarság ellensége az, aki a párt állami, a hadseregben és a civil szférában elkövetett állami gyilkosságokban az úgynevezett hősi halottak és a túlélő hozzátartozók védelmére kel. Túl ezen - mondták a gárdából és visszhangozták a kurucinfóhoz hasonló pártszolgálatos sajtósöpredékből - a volt titkosszolgálati kémfőnök, Für Lajos oldalán kell mocskolni a vele ellentétben tényfeltáró, az NBH-t és a titkosszolgálatokat bármennyire is ismerő hősöket és haladó szellemeket, a magyarság legtöbbet tett és legnagyobb alakjait, aki pedig nem röfög és tapos disznóként a kondával, az nem magyar, hanem spicli, kollaboráns és hazaáruló.

Így nem csoda, hogy a haladó szellemek egyrészt elfordultak a Jobbiktól és a gárdától, másrészt sokan - mint esetemben történt -, egy idő után a "magyar" szó puszta hallatára is megundorodtak. Akik ugyanis nem voltak eléggé agresszívek és kulturálisan igénytelenek, inkább abszorbálták, hogy aki nem primitív és állati, az nem lehet magyar, viszont abszorbálván azt is, hogy csakis az magyar, aki őrjöngő módon vadállati és disznó, természetesen sokan egyesültünk azzal a lelki sajátossággal, hogy akkor mi viszont nem vagyunk magyarok, de a továbbiakban nem is akarunk annak még csak látszani sem, hiszen ki akar lecsúszni arra a színvonalra, ahol ők, egymás között beltenyésznek, kivetve mindenkit, aki nem pont olyan, tehát nem primitív, közönséges és alulfunkcionált, mint ők. Tehát amit bélyegként aggatott ránk a legigénytelenebb és legdurvább sötétség, azt - látván az önjelölt, magyarkodó képviselők szellemi és morális színvonalát - a világosság további bizonyságaként éltük meg.

A Hírháttér a magyarság világosságának és jövőjének egyedüli és abszolút kizárólagos forrásaként hirdette a helyes utat, és mondta el azt, mik azok, amiket semmiképpen követni nem lehet, továbbá mik azok, amiket mindenképpen meg kell tenni a magyarságnak nevezett valami további lealjasulása és felismerhetetlen moslékká történő szörnyváltozása megakadályozása érdekében. Olyan bizonyságtételt Kaptunk Istentől, amelyet már senki, sehogyan sem el nem vehet, sem el nem törölhet, ahogyan soha, senki nem fogja lemosni a gyalázatot arról az önmagát magyarnak és hazafinak nevező pártszolgálatos, államgörénylétű jobboldalról, amelyik megvetette az igazakat, megvetette az igazságot, és ellenségként üldözött mindenkit és mindent, aki és ami egy szikrányit is jobbnak és magasabb rendűnek találtatott ócska, mocskos, igénytelen, korrupt, koncepciós, brutális, erkölcstelen és abszolút kultúrbarbár színvonalánál.

Azonban tudjuk, hogy ezek a tömeges öngyilkosságok csak intermezzói, közjátékai az elkövetkezendőknek. Így megígérjük mindenkinek, aki többet és jobbat szeretett volna az Emberiségnek annál, mint amit ellenségeinktől kapott e nép és általuk az egész Emberiség, hogy akárhogy is próbálkoztak, akármennyit is tesznek ezt követően is azért, hogy az igaz szó és az elrejtett Babilon feltárása a butaság és a vak, az egész Emberiséggel ellenséges barbárság sötétjébe vesszen, hogy csakis másutt, más népek arathassák le a dicsőséget, tőlünk indult el az Igazság és az Emberiség testi-lelki létének és szabadságának hamarosan mindent elsöprő képviselete. És ezt már senki nem fogja tudni elvenni. Sem az országgyűlési, sem az azon kívüli pártok és pártszolgálatos biodroidióták utolsó trianoni, Veérszomjas szörnyei. NEM, NEM, SOHA!

Molnár F. Árpád
http://hirhatter.com
Tel.: 30/919-6386 ; 76/320-450
Kecskemét, Reptéri út 15/b., fsz.2.

Tényfeltáró cikk a globalizáció polgári titkosszolgálatairól és az egyes népek szervezett bűnözéséről

Molnár F. Árpád cikke

A profi bűnözés, amely a legfenyegetőbb egy társadalomra nézve - úgy tapasztaltam -, kifejezetten és toronymagasan fehér specifikus. Számos országot bejárván, ismereteimből, tapasztalataimból és (volt) kapcsolataim közlései miatt ejtenék most kevés szót, tételesen sorolva egyes nemzeteket.

A titkosszolgálatok egyek a diplomácia azon vonalával, amely a médiában sosem jelenik meg, azaz a lakosság számára nem látható. A médiában az egyes államok nagyon udvariasan kommunikálnak egymással, de ez szinte semmiben nem tapasztalható a nem publikált állami csatározások és egységszándékok világában. A felszín alatt ugyanis ama "örvénylő moslék" és ehhez hasonlatos kifejezések fejezik ki a realitást, amiket a KGB-től nyugatra "szökött" Vaszilij Mitrohin, valamint pl. a Mossad (Moszad) és a francia titkosszolgálat dezertőr ügynökei használtak. Ebben a világban pedig már a metsző gúny, a legprimitívebb és legalacsonyabbrendű ösztönök, és a politikusok és pénzemberek, valamint az áligazságszolgáltatás berkeiben meghatározó legfőbb érdeklődési terület, a szexualitás, az erőszak és a szexuális perverziók szinte összes létező formája a domináns. Az olyan ügyek, amilyenek a multinacionális- és tőke-, valamint tömeggyilkospárti Virtus részéről cenzúrázott nemzetközi pedofil kéjgyilkossági állami hálózatok öltönyös-nyakkendős elkövetőinek ügyei (így a brüsszeli Marc Dutroux-ék pedofil kéjgyilkos botránya) csak a jéghegy csúcsai, mégpedig abból a világból, ahol bírók és főbírók, főrendőrök, politikusok és vállalkozók szinte minden szemérmükből kivetkőzve, együttesen szerveznek a politikai vezetés abszolút tudtával és védelme mellett pedofil és további kéjgyilkos szexpartikat és szado-mazo társaságokat.

Oroszok, ukránok: A szláv család orosz és ukrán tagjai alvilági működését tekintve meghatározó a nyílt agresszió. A fehér brutalitás oroszos ága köztudottan a világ egyik legpusztítóbb és legvandálabb maffiáját termelte ki. A CSEKA, a KGB, majd új nevén, de a régi módszerekkel és nevekkel működő FSZB, amely egy az orosz maffiával (nem olyan régen az imént említett tényt rajtam kívül még senki nem merte leírni), jól szervezett, agresszív, közönséges és brutális. A CIA-val szemben kifejezetten jellemző rá, hogy bérgyilkosai is idióták, akik jó, ha egyáltalán írni-olvasni tudnak. Az oroszok a zsidókkal és az amerikaiakkal szemben ugyanis jellemzően sokkal kevesebbet fektetnek a rejtőzködésre, valamint az erőszakos cselekmények végrehajtása terén az értelmi háttérre. Végrehajtóik gyakran lerobbantabb külsővel rendelkeznek, mint a nácik, akiknek - a maffia végrehajtói rétege és a nácik - tényleg semmi szellemi minőségük nincsen. A butaság és a nyers brutalitás mind az orosz bűnözés végrehajtó rétegére, mind a nácizmusra kimondottan jellemző, noha igaz, hogy az orosz maffia elkövetői esetében kevésbé jellemző az az ostobaság, amely a az agresszív rasszizmusra és a nácikra viszont igen.

Az oroszok és az ukránok a szervezett bűnözésen (amilyen az FSZB, tehát a KGB is), tehát a maffián kívül is jellemző módon alkoholisták, kötekedők, humán tekintetben igénytelenek, stílusukat tekintve közönségesek és következetlenek. Az orosz maffiózók vezetői között sem ritka az alkohol kábítószerrel történő fogyasztása, és az ezzel járó indokolatlan és fölösleges - Magyarországon sokáig totális védelemben működött - barbárság és gyilkos brutalitás.

Ausztria: Az osztrák bűnözés - ahogyan ez a fehér fajoknál a feketékkel és kiváltképpen az arabokkal szemben oly' nagyon jellemző - egyik meghatározó vonása a szexkereskedelem és a prostitúció. A fehér perverzió különleges ágai kapcsán itt külön meg kell említeni azt az érdekességet (a rasszisták kedvéért mondjuk így: "kuriózumot"), hogy a fekete bőrűek között nem létezik sorozatgyilkosság. Sorozatgyilkosokat kizárólag a fehér felsőbbrendűségbe vetett téveszmék és paranoid lelki zavarok egyedei és "fajtestvérei" produkálnak. A szakirodalom tehát nem ismer fekete sorozatgyilkosokat, ellenben a fehérek között sehol sem gyakoribb a nyílt szado-mazo és a titkolt pedofília, mint a rasszistáknál és a náciknál, akik éppen a leghangosabbak attól, mit is kellene tenni a pedofilokkal. Az igénytelen erkölcsi bázisok és lelki háttér, a csapnivalóan rossz önkritika tehát kifejezetten a rasszista és náci személyeknél realizált.

Az osztrák bűnözés - és itt külön ki kell emelni a bécsi bűnözést - érdekes kontrasztokat produkál a manifesztáció szintjén. Ugyanis a roppant elegancia és a nyilvánosság előtt képmutatóan demokratikus - ugyanis valójában áldemokratikus - megjelenéssel szemben az olyan számomra legvisszataszítóbb bűnözés mutat halmozott alkalmazást, amilyen a lopás. Az osztrák titkosszolgálat (azaz az osztrák maffia és minden jobban szervezett osztrák bűnözés és bűnözői csoport anyja) a legfiatalabbakat sem kíméli. Embereik és beszervezett ügynökeik között az undorító tolvajlás és lopás olyannyira bevett gyakorlat (államnépi hagyomány), amiről ugyan a médiában soha nem beszélnek, de a tájékozatlansági lánc legalján vannak azok, akik nem tudnak erről. Ha bárki az Európai Unió ellenzőjeként, emberjogi harcosként vagy politikai üldözöttként, illetve arabbarátként Ausztriába megy, feltétlenül minden létező értéket a belső zsebében és teste még rejtettebb helyein őrizzen, mert Ausztriában állami megrendelésre bármi eltűnik utcán, nemzetközi buszpályaudvaron, repülőtéren, metróban, étteremben és szállodában. Bécsben mindenki lop, de senki nem szakadt ruhában, hanem nem ritkán öltönyben és nyakkendőben, olyan egyenes tartással, aminél fajnácibb és hitleristább testhordozással csak Németországban találkozik az ember. Lop a kamaszlány - aki bizalmi állásban van a nemzetközi buszpályaudvaron -, lop a taxis, lop a buszsofőr - aki szándékosan elcseréli a csomagokat -, lop az idegenvezető, lop az állami rendőr és a szállodai bizalmi alkalmazott.

Ausztriában - különösen Bécsben - a rendkívül alaposan megszervezett és morálisan visszataszítóan igénytelen titkosszolgálat olyan, mint egy gépesített, uniformizált, lelkétől és önállóságától megfosztott, üres fejű automata járőrrobot. A titkosszolgálatnak senki nem mond ellent, de mindenki úgy masírozik a mocskos öltönyében és nyakkendőjében, a nők és idős dámák a tarka-barka bohócruhájukban, nem létező úrhatnám felsőbbrendűségük kényszerképzetében, mintha Aldous Huxley "Szép új világ"-a vált volna valóra, vagy valami sokkal rosszabb: egy olyan orwelli "1984", amiben már nem léteznek, csak élőhalott gépek és emberi lélek- és robotroncsok.

Aki az állami bűnözés szempontjából szemléli Bécset, keresztyénként azon csodálkozhat, hogyan lehetséges egyáltalán ebben az úrhatnám, és minden lelki tartalom nélküli üres pöffeszkedésben egyáltalán örök életre jutni. Az ember ateistaként is úgy véli, hogy aki Bécsbe költözik, az lelkileg és emberszeretet terén akár néhány nap alatt megfagy és meghal.

Kína: A kínai maffia lényegesen tehetségesebb az arabokhoz képest, ha a gazdasági szférába behatoló szervezett bűnözésről van szó. Titkosszolgálataikra a kifelé megjelenített udvariasság, megnyerő stílus és jól neveltség, valamint a releváns morális kultúra álarca kerül.

A kínaiak megbízhatóbbak, mint az arabok, közvetlenségük sokkal természetesebb az arabok általában halmozott, ellenben totálisan színlelt közvetlenségével szemben. Állami (tehát titkosszolgálati) vonatkozásban nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy intelligens, kultúrált, magas kvalitású, és nem szlávosan, magyarosan és németesen undorító színben tűnjenek fel. A politikai gyilkosságok vonatkozásában hamarabb kimondják az áment, mint a nyugati titkosszolgálatok, ugyanakkor ezt is udvarias, sokszor a likvidálandó személy(ek) irányában is kedves, jól nevelt stílusban kommunikálva.

A kínaiak a felszín alatt, ahol semmi sem titok, de a médiában csak a következmények jelennek meg, az eredeti mozgások sosem, gyakran mennek szembe az egész világ hivatalosan egységbe forrott irányvonalaival, amit egyrészt méretüknél, erejüknél és politikai elkülönülésüknél fogva megtehetnek, másrészt pedig megszokták, hogy nyugaton - nem a médiában publicitást nyerve - kirekesztik és elítélik őket. Kína gyakran minden indok és észérv nélkül gúny és megvetés tárgya a nyugati diplomáciában.

Egy hierarchiában valahogy úgy lehet a világ meghatározó állami rendszereit elhelyezni, hogy a nyugati (fehér) titkosszolgálatok dominánsak, az arab titkosszolgálatok ezek csicskásai, az afrikaiak jószerivel a rendkívüli nyugati függés miatt nem is léteznek, Kína pedig idézőjelben önálló hatalmi ágként, idézőjeles önálló, akár az egész bolygóval is rendszeresen szembe menő állami képviselettel rendelkezik, mely nagyon jó stílusban és kellemes modorban tünteti fel magát, mint említettem, még politikai gyilkosságok leendő áldozatai felé is.

Arabok: Az arabokra jellemző az összefogás, a többi népektől általában pánarab egységben történő önkéntes szeparáció, a felsőbbrendűségi tévképzetek, a gőg, az agresszió és a hisztéria. Bűnözésük elsősorban a nem túl hatalmas, de kiterjedt és rengeteg személyt magába olvasztott kereskedelmi hálózatokra és titkosszolgálati láncolatokra terjed ki, minél lejjebb haladunk, annál látványosabban nem titkolt és leplezni nem tudó, máskor nem is akaró agresszióval és hisztériával. Nagyon kifejezett a lopásra való hajlam, a zsebtolvajlástól a nagyobb értékekig bezárólag.

Titkosszolgálati és hálózatépítő, valamint hálózatfenntartó tehetségük nem tudni, mennyiben genetikai, mert tetten érhetően mindenképpen állami eredetű, és igen-igen jelentős! Az alatt, hogy nem tudni, mennyiben genetikai eredetű, azt értem, hogy az arab államokra rendkívül jellemző a nem titkoltan és irdatlan mennyiségben nem leplezett módszerekkel működő, erőteljesen egyszemélyi vezetés alatt megépített, a hierarchikusan szerveződő, despotikus és brutális titkosszolgálat. A titkosszolgálatok az arab államokban nagyon hatalmasak, nagyon erősek és nagyon rettegettek. Olyanok, amikről mindenki tud, de a hivatalos média - így a nyugati is, hogy ne leplezze le saját módszereit - nem beszél. Az arab államokból elmenekült politikai üldözöttek és más emigránsok ezeket az otthonról hozott titkosszolgálati ismereteket nagyon erős nemzeti, de főleg pánarab etnikai vonzódásukkal szintetizálják, és amint nyugatra megérkeznek, azonnal és automatikusan az új államban is titkosszolgálati és pánarab politikai és etnikai egységszándékú rendszerbe szerveződnek és tagozódnak. Az arabok nagy evidenciával fogadják a parancsuralmi rendszereket.

A perverzió érthető módon - de nem a brutalitás - sokkal kevésbé jellemző rájuk, szemben a taknyos, gyáva, mitugrász öltönyös és nyakkendős, fehér faji bűnözéssel, melynek elkövetői általában addig olyan elegánsak, amíg le nem keverik nekik az első pofont, mert utána rögtön nyüszítve sírva fakadnak.

A nyugati titkosszolgálatok számára az arabok sokszor zsebtitkosszolgálatokként, azaz csicskákként működnek. Amit egyes nyugati államok saját látszólagos méltóságuk érdekében, presztízs okokból nem követnek el, azt rábízzák az arab államokra, illetve a nyugaton élő arab ügynökökre és ügynöki hálózatokra. Itt elsősorban a számomra legvisszataszítóbb bűncselekményi formákról van szó, amikkel sok nyugati állam érthető módon nem akarja közvetlenül, mint végrehajtó besározni a kezét, inkább bízza a szemetet az arab csicskaállamokra és azok emigránsaira. Ilyen cselekmények az erkölcsök képviseletével és képviselőivel szemben fellépő utcai brutalitás, a primitív és primitíven szervezett undorító lopási ügyek és totális erkölcstelenségről tanúbizonyságot tevő, az erkölcs, az igazság és sokszor éppen az arab érdekeknek szolgáló arab és nem arab személyek ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények. Ezek éllovasai között nem Palesztinát találjuk - amely a hírekben a legtöbbször kerül szóba, mint olyan, aki saját embereit politikai követelésekre kiadja Izraelnek -, hanem olyan mocskos, minden arabokat szinte szakadatlan folyamatossággal eláruló államok, amilyen Egyiptom vagy a brutalitásban és visszataszító vonásokban hasonlóan bővelkedő Jordánia. Jordánia is olyan állam, amelyik az ég egy adta világon semmiféle politikai kultúrával, szolidaritással és viszonossági korrektséggel nem rendelkezik, míg Líbia (tehát Kadhafi) azok közé tartozik, aki sok mindent szeretne, de nagyon keveset mer. A jóra rosszal fizetés kifejezetten jellemző Jordániára, míg pl. a nyugati államok igyekeznek a megtorló akciókhoz ürügyet keresni és kreálni, mégpedig azzal, hogy választott ellenségeiket olyan nyilatkozatokra vagy lépésekre igyekeznek rávenni, amikre aztán (tehát ürügyből) ellenségesen reagálhatnak. Tehát míg a nyugat presztízs-okokból szükségét érzi annak, hogy ha lehetséges, találjon valami ürügyet a becsületet és az erkölcsöket képviselő, ezért ellenségeivel szemben, addig Jordánia semmiféle szükségét nem látja ennek. Ez a mentalitás és gyakorlat - akárcsak Egyiptom esetében - nyilvánvalóan a királyt minősíti.

Afrika: Az észak-afrikai államok közül az olyanok, mint pl. Marokkó, Líbia és Egyiptom nem tekinthető afrikai államnak, tehát a továbbiakat ezen államoktól függetlenítve kell értelmezni. Az elemzés kimondottan fekete-Afrikára vonatkozik, amilyen pl. Kongó vagy Zaire.

Az afrikai állami képviseletek és titkosszolgálatok lényegi meghatározó vonása, hogy sokszor vagy szinte semmikor, semmiféle szavazati joggal nem rendelkeznek. A döntéseket a nyugati államok hozzák, alattuk beleszólási joggal, markáns vonásokkal és a piti bűnözők csicskaszerepében az arabok következnek, a szegény és kifosztott Közép-Afrika pedig a fehér fajfasizmus globalista tömege alatt, és az araboktól különbőzve, teljesen elnyomott.

Az afrikai disszidensek, politikai menekültek és más afrikai emigránsok európai terjeszkedése szinte semmiféle kimutatható veszéllyel nem jár. Titkosszolgálataik gyengék, szervezett bűnözésük nem erőszakos, ráadásul jelentéktelen, egészét tekintve a legkisebb kereskedelmi tevékenységekre terjed ki, amiket igazából bűnözésnek sem lehet nevezni, hiszen nem beszélek többről, mint a külföldről becsempészett olcsó árucikkek nem legálisan, tehát adómentesen történő, nagy lebukási kockázattal és roppant kicsiny haszonnal járó értékesítéséről. A legveszedelmesebb, öltönyös-nyakkendős, tehát fehérgalléros bűnözés az Európa országaiba bevándorló afrikaiak esetében mondhatni egyáltalán nem létezik. Az afrikaiak szegénységből jönnek, és ha legális munkában elhelyezkedni nem tudnak, szegények is maradnak. Nacionális szempontból a zárkózottság és a kisebbrendűségi tévképzetek jellemzőek rájuk. E téren volna mit tanulnia a fehér intoleranciának és a magát állandóan felsőbbrendűnek képzelő, ebben tántorgó, agresszív és perverz fehér fajnácizmusnak, mely fehér fajnácizmus tagjai közül a szexualitást illetően statisztikai szempontból - a közéleti réteg mellett - éppen azok a legaberráltabbak, akik rasszista, cigány- és feketeellenes nézeteket képviselnek, hogy a kifejezetten neonáci csürhékről már ne is beszéljünk.

Marokkó: A közép-afrikai vonaltól elkülönítve említett Marokkó az, amely a teljes afrikai kontinenst illetően a legvisszataszítóbb és legprimitívebb bűnözést produkálja. Agresszívek, kötekedők és megbízhatatlanok. Bűnözési tehetségüket illetően messze alulkvalifikáltak. Az afroarab marokkóiak bűncselekményeiket nem ritkán csoportokban és bandákban követik el: kisebb lopások, fantáziájukat tekintve alacsony színvonalú tolvajlások formájában. Nemzetbiztonsági (értsd: titkosszolgálati) hatékonyságuk alacsony, de mint a nyugati államok által alkalmazott primitív bűnözők alkalmazása elő-előfordul, amikor is a domináns, tehát a bűnözés gerincéért és szaporításáért felelős fehér faj dolgoztat saját nemzetéből valók helyett marokkói bevándorlókkal. A marokkói állam és lobbijaik más államokban implantált, önálló titkosszolgálati szervezettségük rossz, vagy - rendkívül alacsony létszámú alkalmazásuk miatt - egyáltalán nem létezik, pedig a marokkói bevándorlók létszáma ilyen hálózatok kialakítását messzemenően lehetővé teszi. A bevándorolt marokkóiak között némileg az északi fehérek felé közelítő mennyiségben elterjedt viszont az alkoholizmus.

Szaúd-Arábia: Az amerikaiakkal jelentősen összeforrott olajállam diplomáciája többek között a könnyen hiszterizálható voltáról ismert, persze nem a médiában, hanem a diplomácia világában, ahol az államok között szinte semmiféle titok nem létezik. Szaúd-Arábia látványosan politizált Izrael-ellenességét áthatja a zsidók iránti, saját zsebre megfontolt óvatosság, miáltal a zsidókat nem nagyon merik egy ponton túl nyíltan bírálni sem, nem beszélve az Egyesült Államokról, mellyel csodálatos gazdasági és globalista bűnügyi egységben menetelnek (ennek egyik markáns példája volt a WTC elleni merénylet és az annak napján kimentett szaúdi delegáció, majd az ezt követő eltussolások végeláthatatlan tengere). Szaúd-Arábia esetében nagyon karakterisztikus a legkisebb államokkal kapcsolatban is tanúsított óvatosság, a konfliktus kerülése és a konfliktus ellen való élénk és heves tiltakozás, hiába vannak olykor az ilyen kis államok földrajzilag is oly' távol Szaúd-Arábiától. Azaz a szaúdiak igyekeznek mindenkivel jóban lenni. A nyugati szexiparral szemben - mint az arabok általában - távolságtartók, ami természetesen aligha vonatkozhat a legfőbb politikai és államhatalmi képviselőkre, multimilliomosaikra és milliárdosaikra.

Végezetül az alábbiakban egy videófilmet ajánlanék arról, milyen felsőbbrendűségi kényszerképzetek hajtják azokat a veérengző kutyákat, akik bőrszín és származás szerint ítélik meg az egyes embereket. A videófilmen látható veérkutyaként egy ugyancsak ostoba, brutális és primitív, rasszista és fasiszta jószágot, genetikai selejtet és genetikai hulladékot lássunk. Minazokat is, akik a titkosszolgálatoknál és a gyurcsányi, REBISZES és más állampolitikai bűnbandáknál tenyésznek és tenyésztetnek.

Adblock

Adblock

Adblock

Sátán rendőrei és felbujtó bűnbandái! Sátán veérügyvédje február végéről! Tehozzád! És hozzátok szólok! Befejezhettétek volna. De további rosszindulatotok és veérnáci rágalmaitok, valamint az újabb koncepciós per örökre szóltak, és azokat soha többet nem fogja eltörölni senki! A súgók és a kopácsok felültettek titeket.

A Molnár